Aki utazott már repülővel, az tudja, mekkora a mosdó. Aki nem repült még, annak elmondom: kicsi. Ennek ellenére számos cikk megjelent már ebben a témában aktív, vagy egykori légikísérők tollából. És igen, az én egyik regényemben is van egy „majdnem jelenet” a mosdóban, de csak majdnem.

254 nap

Valamivel több, mint 6000 órát töltöttem a levegőben. Ha a repüléseimet sorra egymás mellé tenném, az 254 napot (nappalt és éjszakát) jelent, alsó hangon. Majd’ három évszak repülőn. Ennyi idő alatt bármi megtörténhet, igaz? És az ellenkezője is! De nem tudok róla, hogy tényleg bekövetkezett-e, amire oly sokan kíváncsiak. Nem láttam és nem hallottam semmit. Maximum szóbeszédet.

Gondoljunk bele! Most tényleg.

Felszállás során kizárt a közeledés – a mosdó felé – hisz mindenki a helyén ül, becsatolva. Ebben a stuvik nem ismernek pardont. Még szinte ég a tabló (az övek becsatolásáról szóló), amikor a légikísérők már előkészülnek a munkához. Az ételeket és italokat tartalmazó dömperek eltorlaszolják a folyosókat és így a mosdókat is. Ahhoz, hogy valaki mégis átjusson a gátakon, segítséget kell kérnie, így a randevú igencsak feltűnő lenne, különösen az a része, amikor a „Foglalt” felirattal ellátott mosdóba még egy fő belép.

Innen egy-másfél óra az az időszak, amíg a személyzet az utaskabinban szorgoskodik, továbbra is elfoglalva a folyosót. Egyes járatoknak ennyi időre van szükségük, hogy megérkezzenek a célállomásra. Pech. A stuvik mindent összeszednek (tálak, poharak, miegymás) és szigorú tekintettel leültetnek mindenkit a leszálláshoz. Elmaradt a légyott.

Szex a felhők felett??? Mikor? Hogyan? Kivel?

Ha azonban az út hosszabb… eljön a pillanat, amikor a légikísérők visszavonulnak a konyhákba, hogy ott eltüntessék a szervíz (szleng: az ételek és italok kínálásának elnevezése) maradványait. Ekkor áll fel az aktuális utaslétszám legalább harminc százaléka, hogy levegyen valamit a kalaptartóból, elmenjen a mosdóba pisilni, tornáztassa elgémberedett tagjait, vagy csak úgy, mert például kényelmetlen az ülés. Ekkor is elég esélytelennek látom, hogy feltűnés nélkül a romantikára vágyó egyik fél betérjen a másik után a mosdóba anélkül, hogy ez többeknek feltűnne.

Utána? Jártak már Önök, kedves utasaim, a felszállást követő bő két órával egy repülőgép mosdójában? Nem? Csak annyit mondanék, hogy akinek ekkor még mindig van kedve és gusztusa ott, abban a „szükséges” helyiségben bármire, ami a szerelemmel hozható összefüggésbe, váljon egészségére!

Utóirat:

“… van egy dolog, ami helytől, tértől, időtől független. Jelen van, él, fejlődik. Tör a végkifejlet felé. Mint a vírus telepszik meg a fülekben, és cseppfertőzéssel, kisebb-nagyobb módosulással terjed tovább. Ott van minden repülőn, a folyosókon, a kantinban, a tantermekben, a szimulátorban, az öltözőben. A pletyka. A hírek. A szigorúan nem szakmai, és íratlan információ. Ami érdekel mindenkit, akkor is, ha tagadja és akkor is, ha nem. A pletyka, amiről beszélnek…”  – részlet: Légikisasszonyok

Barbara