Etyeki mesék
Ismerjük meg a múltat, hogy élhessük a jelent és álmodhassuk a jövőt! Írjuk együtt Etyek történetét!
Így kezdődött…
Sorsfordító pillanatok, a történelem lenyomata, hagyományok, ízek, hétköznapok, amik az egykori mindennapokat jelentették és amiken keresztül azzá lettünk, akik ma vagyunk. Mi etyekiek…
… és úgy folytatódott,
hogy elmentem az etyeki piacra. Beszélgettem, amolyan ráérős, vasárnap reggeli hangulatban. Karomon kosárral, körülöttem a falu álmos, mégis vidám, tavaszi lendületével. Palánták, zsenge portékák, friss kenyér és lángos. Aranyló méz, füstös húsok. És történetek.
Mire hazaértem, mire kipakoltam a kosaramat, már bizseregtek az ujjaim. Másnap reggel hívtam az idősek klubját, polgármesterünk pedig azonnal fogadott. Elmeséltem az ötletemet.
Írjuk meg együtt Etyek történetét!
Kész forgatókönyvem volt. Két héttel később pedig már együtt ült a falu apraja és nagyja és csak úgy ömlött a szó. Kérdezni sem kellett: hogy volt? Ugráltunk az időben, nagyszüleink, dédszüleink korában, hallgattuk az udvarlás és a bálok romantikus korát. Könnyeztünk, nevettünk, pogácsáztunk.
Etyek nagy lendülettel fejlődő település, ahol székelyeket, svábokat, ősmagyarokat táplál egy forrás emlékezet óta már. Ahol fontosak a hagyományok, ahol az értékeken nyugszik a jövő. Itt voltam apró gyerek, itt jártam iskolába, ahogy most a lányunk is. Ahogy a szüleim is. Ahogy apukám szülei is. Itt volt anyukám édesanyja bába, kereszteltetett meg több száz csecsemőt titokban, amikor tilos volt.
Regény születik…
Történet, ami az enyém. Ami minden etyekié. Ami mindenkié… hisz mindenhol van egy öreg templom, régi iskola, rétest sütő nagymama. Mindenhol jelen volt a történelem, pusztított vihar és szól a harang. Mi most elmeséljük. Meghallgatom, hazaviszem, ízlelgetem és történetté szövöm. Novellákká. Talán regénnyé… Így született meg A FEKETE RÓZSA
Köszönetem szól
Minden Kedves Etyekinek, aki hónapról hónapra eljön a találkozókra és mesél, aki azóta az utcán, vagy otthon megtalál, hogy megossza velem a történetét. Köszönöm Etyek polgármesterének, Garaguly Tibornak, hogy vigyáz a falunkra, hogy óvja és építi. A Segítő Kéz Szociális Intézménynek és az Idősek Klubjának, hogy biztosítják a helyszínt a mesékhez. Szabó Erikának és Mráz Zolinak, hogy annyi szép etyeki fotót készítenek.
És köszönöm minden Kedves Olvasómnak, hogy szeretitek a történeteimet!
Bauer Barbara
