Emlékeztek még a Nulladik típusú találkozásokra? Déri Jánosra? Az UFO lázra, paranormális jelenségekre és a parafenoménekre? Tombolt az Agykontroll, koncentráltan meredtünk a kiskanálra, hátha meggörbül.
Divatos hóbort, vagy bátor nyitottság? Mindenki eldöntötte, hogy legyint, vagy duzzog a paradivatra. Viszont mint minden, ez a csoda sem tartott örökké. Az alfa állapot belesimult a hétköznapokba.

Aki rákapott a bódító rezgésekre és hullámokra, megtapasztalta jótékony hatását, az gyakorolta és gyakorolja a mai napig.

Része az életének, mint a jó kaja, a kényelmes ágy, a minőségi ruházat. Mint minőségi lelki élet. És már nem beszél róla. Mert természetes.

Aztán teltek múltak az évek. A parafenomének kimentek a divatból, helyette azonban megjelent egy új hullám. Minden ezo és spirituális lett. Rezgést figyelünk, energiákat küldünk, lökjük a pozitív mondatokat. Divatból? Vagy tényleg volt egy filmszakadás, világvége, teljes paradigmaváltás, leköszönt a racionalitás és nyert a lélek energiája és a közös tudat?

Ha végignézem az elmúlt 25 évet, (amióta én foglalkozom az élet kevésbé kézzelfogható részével), azt látom, hogy az emberek egyszerűen csak eszközöket keresnek. Migrénre gyógyszert, vagy meditációs technikát, refluxra tablettát, vagy életmódváltást, narancsbőrre masszírozó gépeket, vagy mozgást. Mindenki másban hisz. Rengeteg alternatívát kínál a világ. Csak győzzünk válogatni!

Kétségtelen, hogy 25 évvel ezelőtt még simán „lehülyeségezték”, ha például a transzcendentális meditációról beszéltem. Meg kellett válogatnom, ki előtt hozom szóba a szkeptikusok által már-már kínos témákat.

De szerencsére, divat, szkeptikusok, túlreagálók ide, vagy oda, észrevétlenül az élet részévé válik az az eszköz, ami minden korban, annak stílusa, kommunikációja, vérmérséklete szerint felüti a fejét amióta a világ világ. Lélektudatosság, önismeret, spiritualitás.

Ha feszült vagy és elmész futni, jó eséllyel kiüríted magadból a stresszt. Ha feszült vagy, leülsz és végiggondolod, mi a pillanatod negatív alapja, jó eséllyel képes leszel elengedni. Mert felismerted. Hát nem ez a lényeg?

De hogy éhség ellen valami gyorskajával reagálsz, vagy megadod a módját és gasztrokalandra indulsz, ugye nem mindegy. A spirituális kaland, a belső utazás pedig ennél talán még izgalmasabb.

Hogy miért írtam le mindezt? Ma hajnalban a hűs teraszon írtam. Csodálatos, csillagos ég alatt. A család bent aludt, a falu csendesen szuszogott, csak néha morgott fel egy-egy kutya a környéken. Néztem a pulzáló aranyport az égen és elvesztem benne. Az Egészben. Az Életben, ami egy izgalmas kaland. Vagy csak illúzió???

Barbara