Elmélkedések

2014 06/23

Igen, engem is utolért. Bloggerkedem, ha van egyáltalán ilyen szó. A Facebookon már Szösszenetek címen írtam néhány efféle bejegyzést, de nem éreztem komfortosnak a gondolataim posztolását. Pláne nem napi aktualitásokban.

Elmondom, mit várhatsz tőlem, ha olvasod a blogomat.

Anya vagyok, és feleség. Erről már önmagában napestig tudnék írni. Valamint írok, regényeket, ami néha nehéz, néha egészen könnyű dolog. Futok (mint sport), élem a háziasszonyok hétköznapjait, miközben kapkodom a fejem a nőként megélt önállóságom és a társadalmi sztereotípiák kereszttüzében. Évekkel ezelőtt megcsapott a spiritualitás szele és azóta előbb nyúlok az ingámért, vagy tíz perc alfáért, mint gyógyszerért. Persze ettől még a kávéról, mint szenvedélyről nem mondok le, pedig van olyan amulettem, ami felpörget és ez nem vicc.

Néha elakadok, és akkor erőt kell vennem magamon, hogy lépjek egyet, vagy rázzak magamon, máskor pedig azt érzem, enyém a világ. Találkozom sokféle emberrel, és helyzettel, amikkel mindnyájan, csak én írok is ezekről.

No, ilyesmiről fogok itt írni…