Bauer Barbara

Azt gondoltam, hogy aki fiatalok tehetséggondozásával foglalkozik, erre egyesületet hoz létre és terelgeti a szárnypróbálgatók sorsát, az már túl van az önmegvalósításon. Neki már sikerült, jöhetnek a „kicsik”. Ezzel szemben ismerek egy fiatalembert, aki éppen az önmegvalósítás keretében segít másoknak. Fejébe vette, hogy gondoskodik a hazai írok, költők, dalszövegírók, forgatókönyv és novella írók utánpótlásáról. Berta Péter blogger, a Zama’s blog, a Jelen vagyok.hu oldalak szerkesztője.

– Ha jól tudom, te akkor lettél blogger, sőt már akkor díjat nyertél bloggerként, amikor ez az irányzat, vagy megnyilvánulási forma még igencsak gyerekcipőben járt, vagy legalábbis a blogírók száma lényegesen kisebb volt.

– Igen, 2009-ben indítottam el a blogomat. Már az általános iskolában úgy gondoltam, újságíró leszek, de aztán a gimis évek alatt inkább az útkereséssel foglaltam el magam, mígnem a kettő találkozott és rájöttem, az online naplóírás az önkifejezés remek eszköze. Aztán miután a Fűnyíró Független Ifjúsági Lapok a hónap bloggerének választott, úgy éreztem, jó felé megyek.

 – Ezt az utat mutatod másnak is?

– Csabai Márkkal, a „Jelen vagyok” Tehetséggondozó Egyesület elnökével egy könyvfesztiválról hazafelé tartva állítottuk össze a terveket, és mára már 33 rendszeresen nálunk publikáló szerzőnk van.

– Mit adtok nekik?

– Először is lehetőségét ahhoz, hogy műfajtól, kortól, nemtől, anyagi helyzettől függetlenül, minden írni vágyó elindulhasson álmaik, és céljaik megvalósításának útján. Azaz megjelenési felületet biztosítunk. De ha szükséges, segítjük szakmailag, ellátjuk a szerzői pályához kötődő jogi tanácsokkal, segítünk a kapcsolatépítésben kiadókkal, szakemberekkel. Egyfajta szerzői közösséget alakítunk ki. 

– Bárki írhat nálatok? 

– Nem, van egy szűrő. Először is regisztrálni kell, majd egy rövid leírást kérünk leendő szerzőnkről, valamint néhány írását is megtekintjük. Amit nem bír el az oldal, azt megbeszéljük az érintettel és ha el is tanácsoljuk, mindenképpen indokoljuk. Ellátjuk tanácsokkal, hogy merre, hol kell még fejlődnie. 

– Tehát a színvonal szükséges, de vajon a műfaj meghatározható-e? 

– Alapvetően a „szórakoztató irodalom”kategóriába helyezhetők az alkotások, amik nálunk olvashatók, versek, novellák, kisregények, regények, blogok, ki miben tud megnyilvánulni. 

– Mi a jövőképe az egyesületnek? 

– Alapvetően már ott tartunk tevékenységben, ahol szerettünk volna egy évvel ezelőtt. Mások sikerét látni pontosan az, amit akartunk. Persze lehet még nőni, meg aztán van egy távolabbi célunk is, amiben már egy kiadó képe kezd kibontakozni… 

– A Jelen vagyok magazin, noha e-magazin, mégis – mint összetett kiadvány – előfutára egy későbbi, nagyobb volumenű, akár kiadói tevékenységnek? 

– Igen, hiszen gazdag kulturális magazin interjúkkal, könyvajánlókkal, zeneajánlókkal, érdekességekkel az irodalom világából. Mindemellett megismerhetik szerzőinket, olvashatják írásaikat. Havonta jelenik meg, egyelőre e formában, viszont ingyenesen. 

– És mi a jövőképe Berta Péternek? 

– Hú, hát abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ismétlem önmagam: mások sikerét látni pontosan az, amit akartam.

Hogy mi a siker? Az első lépés megtétele, ami gyakran a legnehezebb. Az ember otthon, az íróasztala védelmében írogat, vagy még azt sem… csak gondolatban lefuttat néhány novellát, verset, vagy akár egy hosszabb történetet. De vajon érdekel ez mást is? Jön a kérdés… Hiszel benne? Kérdezz vissza. És ha igen, tedd meg az első lépést. Írd meg, aztán a határ a csillagos ég!!!

Barbara