Barcelona
Ma Barcelonába repülök, holnap Londonba. A héten még lesz egy Párizsom és kétszer Amszterdamba is megyek…
A repülőterek pedig nem túl izgalmasak. Ugyanis szó sincs városnézésről. Még a fedélzet elhagyásáról se. Negyvenöt perc. Ennyit áll a repülő a betonon. Ennyi idő éppen arra elegendő (kapkodva), hogy az utasok kiszálljanak, a takarítók végignyargaljanak a sorok között, a catering pótolja az ellátmányt, megtankolják, kiglancolják, átvizslassák a madarat. A stuvi közben mindenhol jelen van, mindent lát és hall, hogy aztán visszafelé újult erővel szálljon utasai rendelkezésére. Nekik ugyanis nem a visszaútjuk. Nekik A repülőútjuk.
Egyenruhámat már otthon magamra öltöttem, stuvisra tekertem tarkómon a hajam. A tükör előtt felvettem a fedélzeti mosolyom, rákentem a sálammal harmonizáló rúzst, karomra csatoltam kabala órámat (15 év repülés alatt minden úton velem volt) és kihúztam gurulósomat zuglói garzonom folyosójára.
– Jaj, de szép vagy! – kukkantott ki szomszédasszonyom. Pontosan tudtam, hogy a dicséret a ruhámnak szól, az uniformisnak, a magam mögé vetett gurulósnak és a tartásomnak, amit a formaruha hozott ki belőlem. – Merre mész ma, Barbikám?
– Barcelonába – mosolyogtam, magamban megjósolva a reakciót.
– Ohh, Spanyolország! Imádom!
Nos, igen, tudtam előre. Szomszédasszonyom csukott szemmel idézi fel a tenger simogató habját, a finom homok érintését, a katalán konyha ízeit, a mediterrán nyár csiklandozó szellőjét. Irigykedve lesi a bőröndömet, amiben nyilvánvalóan fürdőruha, naptej és egy remek regény lapul.
– Barbikám, gondolj rám, ha odaértél! – tette még hozzá, miközben tűsarkúmban beléptem a liftbe, magam után ugrasztva apró kerekű táskámat.
Hát persze. Gondolok. Meg majd késő este is, amikor hazaérek. Miután megjártam az utat oda és vissza és láttam közel négyszáz Barcelonába, vagy onnan utazó utast.
Az autóban még végiggondoltam, mindent betettem-e (útlevél, szakszolgálati engedély, ID card, reptéri belépő, bemondókönyv, vészhelyzeti check list, kötény, jégcsipesz, dugóhúzó) Ja, és civil ruha, mert hát egyenruhában vagyok. Sosem lehet tudni. Hátha estére kitalálok még magamnak valami programot a városban (Budapesten, nem másutt). Akkor a formaruhámat a reptéri öltözőben hagyom és a civil gúnyámat öltöm magamra. Most a bőröndömben lapul. Csak el ne felejtsem kiakasztani a reptéren.
Nagy dugó fogadott, éppen csak kiértem és beestem az eligazításra és már loholtunk is a fedélzetre. Kis késéssel, közel négy órával később landoltunk Barcelona nemzetközi repülőterén. Még néhány utas az út során előszedett motyójával bajlódott, amikor kinyílt a pilótakabin ajtaja.
– Hoztatok fürdőruhát, kislányok?
Nem jó vicc ez. Nagy a meleg, valóban kellemes lenne egy kis fürdőzés, legalább ne húzzuk vele egymást… ám a kapitány szemében nem láttam a heccelés legapróbb nyomát sem. Komolyan beszélt.
– Van némi műszaki probléma. A holnapi járattal érkezik az alkatrész, addig pedig…
Így történt, hogy eltöltöttünk egy délutánt, egy estét és egy másnap délelőttöt Barcelonában. Miután csak nálam volt civil ruha, (ugyanis benne maradt a bőröndömben), formaruhában jártuk a várost, szívtuk magunkba a nevezetességeket, a hangulatot, az ízeket…
Igen, ízeket… került az asztalunkra többek között gazpacho és spanyol omlett is. Ezeket készítem ma vacsorára a családomnak.
Gazpacho
40 dkg érett paradicsom
1 zöldpaprika
1 közepes uborka
1 közepes fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
2 evőkanál borecet
2-3 evőkanál olívaolaj
Elkészítés:
A zöldségeket megmosom, megtisztítom. A paradicsomot leforrázom és meghámozom. A paprikát kicsumázom, kissé megsütöm, lehámozom. Az uborkát és a hagymát egészen apró kockákra vágom.
A felaprózott zöldségekből egy marékkal félreteszek, a többit turmixba teszem, hozzáadom a fokhagymát, a borecetet, az olívaolajat, ízlés szerint sót, köményt. Felöntöm 7-8 dl jéghideg vízzel, jól összekeverem, lefedem, és 3 órára behűtöm.
A levest mélytányérokba vagy tálkákba szedem, a félretett zöldségkeverékkel, reszelt sajttal, pirított kenyérkockákkal kínálom.
Spanyol omlett
Fél kiló burgonya
2 nagy fej vöröshagyma
1 piros és egy zöld húsú kaliforniai paprika
4 evőkanál oliva olaj
6 tojás
1 csokor finomra vágott petrezselyem
Elkészítés:
A burgonyát meghámozom, megmosom, apróra vágom. A hagymát megtisztítom, aprítom. A paprikákat megmosom, kis kockákra vágom.
Felforrósítok 2 evőkanál olajat egy nagy serpenyőben, és majdnem készre pirítom a krumplit a hagymával. Hozzáadom a paprikát és tovább pirítom. Megsózom és átöntöm egy kerek sütőformába.
A tojásokat felverem és ráöntöm a tetejére, majd vastagon megszórom a petrezselyemmel. Megsózom a tetejét. Ízlés szerint reszelt sajtot is lehet rátenni. Megsütöm.
Ha elkészült, tortaszeletekre vágom. Hidegen is nagyon finom.
Jó étvágyat kívánok!