A bor szebb melódiát csal a fülekbe, a zene az ízeket fokozza
Éreztétek már, hogy életre kel egy íz, hogy egy dallam egy egész történetet mesél el? Azt hiszem, a mindennapok kincsei között csillognak azok az ételek és italok, amiken érdemes elidőzni, amik kéjesen körbeudvarolnak és utána sem hagynak magunkra. Hát még akkor, ha társra is lelnek! A bor és zene kézen fogva jár. Keringőznek, egymás ölében ringanak…
Ilyesmi gondolatok szőtték át azokat a fejezeteket, amikben Gardiniékról és Follináról írtam.
„…Follina csendes utcáit olykor-olykor bejárta a muzsika hangja. A Gardini család részévé vált a szőlőtermesztők életének, dallamot adtak a hétköznapokhoz, zengett a munka a hegyoldalban, felcsendült a szüret éneke, és a friss, még habzó bor is jobban pezsgett, ahogy esténként együtt zenéltek, akik nappal elfáradtak a nehéz kenyérkeresettel.
– Bort készíteni művészet, Martino. Művészet – állították a helyiek. – Dédelgetni kell a szőlőt, mint egy gyermeket, de aztán, ha felnő, az ízek terelgetésében… abban rejlik a jó bor titka. Az olyan, mint amikor a festő szenvedélyesen megkeveri a színeket, a szobrász kéjesen nedvesíti az agyagot, vagy amikor a lányod áhítattal érinti a zongora billentyűit.
Talán ezért szerették annyira a Gardini családot a helyiek. Ők is művészek voltak. Úgy érezték, egymást segítik. A bor szebb melódiát csal a fülekbe, a zene az ízeket fokozza…”
Vakrepülés
(a kép csak illusztráció és Kaliforniában készült – Pinterest)
