…Órákig álltam mellette, kevergettem, szűrtem, ízesítettem. A fanyar, ehetetlen gyümölcs a szemem láttára alakult át aranyló bársonnyá, fahéjtól, gyömbértől illatozó finomsággá. Forgattam a gyöngyöző, egyre sűrűsödő pépben a fakanalat. Az örvény, amit gerjesztettem hosszú, megbarnult eszközömmel egyre mélyebb, tartósabb árkokat …
A konyha megint időutazásra hívott. Egyszerű ízek, természetes alapanyagok indítottak el vissza, időtlen utakon.
Talán emlékeztek, a Légikisasszonyok trilógiában sokat foglalkoztam Dani múltjával. A nevelőszülőknél felnőtt fiú útkeresésével, aki mindaddig nem találta önmagát, helyét a világban, amíg meg nem ismerte …
Hogy mik is azok az emlékízek? Íz emlékek. Sejtések a nyelv hegyén, amik egy-egy hangulatra, illatra bukkannak fel a múltból.
Veletek is megtörtént már, hogy felfedeztetek a polcon egy kekszet, italt, pláne „nosztalgia” fantázianévre hallgató terméket, például felvágottat, de amikor …
Tíz-tizenkét óra tízezer méter magasan, körömcipőben, éjszakába nyúlóan, lábdagasztó és felettébb puffasztó érzés, bármilyen kellemes is az út, kedvesek az utasok, jó a hangulat. A bőr kiszárad és ráncos lesz, a nyálkahártya összemegy egy méretet , a szem véreres, a …
Ma Barcelonába repülök, holnap Londonba. A héten még lesz egy Párizsom és kétszer Amszterdamba is megyek…
A repülőterek pedig nem túl izgalmasak. Ugyanis szó sincs városnézésről. Még a fedélzet elhagyásáról se. Negyvenöt perc. Ennyit áll a repülő a betonon. Ennyi …
A zene, a filmek már kamaszkorom előtt elrepítettek Amerikába, akkor, amikor még nyugati irányba Európán belül sem lehetett elindulni egykönnyen (ha jól emlékszem, három évente egyszer). Vágyódásom a végtelen lehetőségek földjére egyre csak fokozódott, és pontosan tudtam, egyszer eljutok oda …
Először az orrom hegyét érte el. Aztán torkon ragadott, kiült a halántékomra, majd teljesen magával rántott. Valahogy így éltem meg a pillanatot, amikor Bangkokban először léptem ki a légkondicionált repülőtérről a szabad levegőre. Átjárt a szag, amit mégis inkább illatnak …
Avagy egy másik bolygón jártam. Japán az ország, amit semmihez nem tudnék hasonlítani. Talán ha Tokióval kezdtem volna a sort, másként vélekednék, de az európaiak által is leginkább látogatott fővárosnak még csak a közelében sem voltam. Ott nyilvánvalóan megtaláltam volna …