Újságíró koromban nagyon szerettem riportot készíteni, akár mikrofonnal a kezemben (tíz évig dolgoztam egy kisebb tévénél, mint riporter-műsorvezető), akár nyomtatott sajtónak. Ezt a „szenvedélyemet” nem hagytam abba, csak azért mert éppen regényeket írok. Sokat beszélgetek, és általában én kérdezek.

Amikor pedig regényírás során kitalálok egy karaktert, hajlamos vagyok hasonló személyiséget keresni az ismerőseim között. Iszom vele egy kávét, beszélgetünk, én pedig csak kérdezek, kérdezek… Hogy mást ne mondjak, csevegtem – amolyan mélyinterjú formájában – egy meleg barátommal (Dani karakteréhez) és olyan kérdésekkel bombáztam, amikről hétköznap nem szokás említést tenni.
Ahogy a hétköznapok is előhozzák kérdező énemet. Hogy mi érdekel mostanság leginkább? Az élet maga. Válaszok a miértekre. Az én miértjeimre.

Ebből a válogatásból olvashattok majd itt időről időre…