Bangkok
Először az orrom hegyét érte el. Aztán torkon ragadott, kiült a halántékomra, majd teljesen magával rántott. Valahogy így éltem meg a pillanatot, amikor Bangkokban először léptem ki a légkondicionált repülőtérről a szabad levegőre. Átjárt a szag, amit mégis inkább illatnak neveznék. Keveredett benne a csatorna, a szmog, a szellőzőkből kiáramló légkondiszag, és valami sajátos étel-fűszer kavalkád. Mindehhez társult még a mintegy 80%-os páratartalom, ami nem könnyítette meg az első légköri sokkot. Éhes voltam, de elmúlt. Viszont olyan szomjúság lett úrrá rajtam, mintha a sivatagba érkeztem volna.
Elegáns busz várt minket, hogy a szállodánkba vigyen, ahol az elkövetkezendő kilenc napot fogjuk tölteni.
Mire azonban a Rajaprarop Roadon feltűnt a szállodánk, a várva várt kilenc nap rettenetesen hosszúnak tűnő, „mi lesz velem és mit keresek én itt?” érzéssé fajult. Már bántam, hogy nem ettem meg a fedélzeten a crew kajámat, az ebből a távlatból már mennyeinek tűnő káposztástésztámat csirkével.
De egy jó stuvi minden helyzetből jól jön ki! Az elmélet fényében is három napra volt szükségem, hogy akklimatizálódjak. Nem az alvással, vagy a jetlaggel volt bajom. Hanem azzal, hogy mit egyek. Tapasztaltabb kollégáim biztattak, vittek a törzshelyekre, de reménytelennek tűntem. A pikáns illatok és a hozzájuk társuló kellemetlen érzések nem hagytak magamra egy percre sem…
Harmadik este, miután Bangkok nevezetességeit már nagyrészt magam mögött tudhattam, belevetettük magunkat az éjszakába. A kapitány, az elsőtiszt és rajtam kívül két stuvi. Hogy mulat a magyar hajózó Thaiföldön? Nos, korcsolyázni megy a bangkoki jégpályára.
Sötétedett már. A hangulat kedvéért megnéztünk egy amerikai filmet a moziban, thaiul, angol felirattal. Nagy élmény volt, mondanom sem kell. Utána korit béreltünk és lehűtöttük magunkat az ázsiai éjszakában.
Miután lecsatoltunk, eljött a pillanat, ami a többieknek természetes volt, nekem viszont aggasztó. Napok óta európai, amerikai kekszeken, fagylaltokon és dobozos kajákon éltem. Nem zavart, de amikor a csapat úgy döntött, hogy együnk, mielőtt visszamegyünk a szállodába, nem éreztem magam túl boldognak az ötlettől. Különösen, miután átvonultunk a csatorna fölött, ahol a helyiek – mintha nem is éjfél lenne, hanem kora este – vacsoráztak valamiféle beazonosíthatatlan húsokat és ismeretlen egyebeket. Már a gyomrom forgott, amikor végre friss lélegzethez jutottam.
Megérkeztünk egy térre. A hangulat hibátlannak tűnt a helyi folklór zenével, színes kavalkáddal. Még mindig hőség volt. Leültünk egy asztalhoz, a kapitány pedig eltűnt, majd kezében egy tálcával tért vissza, rajta öt korsó sörrel.
Ránéztem a pohárra, a benne aranyló Singha beer (thai sör) fehér habjára, a párára, ami a még késő este is negyven fokos hőségben lassan kezdett eltűnni. Jaj, ne! Fel ne melegedjen nekem!
A kesernyés íz átjárta a számat, marta a torkomat, hűtötte a gyomromat. És… elég volt a felét meginnom, hogy érezzem, elvesztem. Azonnal a fejembe szállt. Megszédültem, körülöttem a hangzavar összefolyt, aztán válaszoltam valamire, miután a kapitány ismét eltűnt. Ezúttal az elsőtisztet is magával vitte.
Megittam a maradék sörömet és mire feleszméltem, már valami elképesztően csípős, porhanyós, korábban soha nem tapasztalt fűszerek ízével átitatott húst tömtem magamba egy hosszú, fa nyársról.
Megtört a jég, a sör kimosta belőlem a félelmeimet és a következő hat napban végigkóstoltam a thai konyha remekeit, Bangkok ízeit. Ettem étteremben, a sarki kiskoszosban, útszéli árustól, bárhol, ahol a helyiek, vagy a turisták is esznek. Hiba lett volna kihagynom. Nagy hiba. Az egyik kedvencem a tipikus édes-csípős, kesudiós csirke.
Hozzávalók:
Ami a serpenyőbe megy:
1 fej zúzott fokhagyma
1 db chili apróra vágva (én ezt nem teszem bele az ötévesünk miatt, helyette piros színű paprikát aprítok)
Kb. 1 evőkanálnyi apróra vágott gyömbér (lehet több is, de ez is csíp)
1 tojás
15 dkg csíra
4-5 szál karikázott újhagyma
Egy marék durvára zúzott kesudió
25 dkg üvegtészta
2 evőkanál olaj
Csirke előkészítése (legalább 20 perccel korábban):
35 dkg csirkemell filé apróra vágva
2 evőkanál szójaszósz
2 evőkanál méz
Szósz (szintén előre elkészítem):
1 dl csirke alaplé
3 evőkanál rizsecet
1 lime leve
3 evőkanál barnacukor
2 evőkanál szójaszósz
csipet bors (lehet több is, de mi ezzel is óvatosan bánunk)
Elkészítés:
Leforrázzuk a tésztát annyi vízzel, ami éppen ellepi. 6 perc után leszűrjük, hideg vízzel átmossuk, újra lecsöpögtetjük.
Az olajra dobjuk a felkarikázott újhagyma felét, majd ráborítjuk a csirkét és meglocsoljuk a szósz felével.Hozzáadagoljuk a fokhagymát, gyömbért, chilit (ha használunk). Amikor a csirke már gyakorlatilag kész, széthúzom a serpenyőben és a közepébe ütök egy tojást. Gyorsan szétkeverem.
Beleteszem a tésztát és az egészet két falapáttal összeforgatom. Ráöntöm a maradék szószt, a maradék újhagymát, hozzáadom a csírát és a kesudiót.
Addig forgatom, amíg ismét sercegő, rotyogó hangot nem ad.
Frissen tálalom ízlés szerint chilivel.
Jó étvágyat kívánok!
Barbara