Titkok

Titkok

A zseblámpa fénye sejtelmesen járta körbe a ráncokat. Bebújt minden zugba, majd izgatottan kidugta sugarát, hogy körbenézzen: mi olyan izgalmas?
– Anya, mesélj még valamit – suttogta a lányom izgatottan. Törökülésben, türelmetlenül várta, mit mondok még, újonnan épített bunkerünkben a szekrény mögött. Lehúztuk a redőnyt is, sürgetve az esti félhomályt.
– Mire vagy kíváncsi? – kérdeztem, kifogyva a szóból.
– Valami csajosra, anya, amit csak itt mondhatsz el. Valami titkot mesélj el – hadarta az elemlámpával hadonászva, siettetve a szavakat, mintha elfutnának az alkalommal.

„Oh, kicsilány! Mit tegyek? Sürgeted az időt, tudni szeretnél mindent… Elmondanám, óh, hogy megosztanám az összes titkomat! De csak annyit mondhatok, várj, eljön majd mindennek az ideje. Várj türelemmel.” Ám helyette inkább azt mondtam:
– Nekem is volt szerelmem az oviban, éppúgy, mint neked…
Felragyogott a lányom szeme. Sugdostuk a szavakat és ő lázas pirossággal az arcán hallgatott és kérdezett, hallgatott és kérdezett. Aztán már évekkel előrébb jártunk, futottunk, loholtunk az idő tengelyén. Ízlelgette, forgatta a szavaimat, dobálta őket a batyujába, begyűjtve, hátha jól jön még.
– Anya, velem is történnek majd ilyen jó dolgok? Én mesét akarok írni! És vajon elhozza a Mikulás a plüss törpét? És anya, fogom szeretni az iskolát és szerinted szép a hangom, amikor énekelek?
Hallgattam őt, a sok-sok kérdését. Azt is, ami a mesék világából, a gyerekek gondtalan szabadságából röppent ki, és azt is, amiből már most kihallatszik a kérdés: Hogy lesz? Mi lesz velem?
Néztem őt. A kislányt, aki kérdések százát teszi fel naponta.

Hátradőltem a szűk kuckóban. Ritkán érzett nyugalommal és elégedettséggel sóhajtottam a ki nem mondott választ. Korai még. Hisz annyi dolga van! Hadd élvezze, hadd járja végig ő maga. De aztán úgyis rájön, ő is hátradőlhet és tudhatja, érezheti. Húsz-harminc éven át keresheti az élet értelmét, aztán anya lesz. Nézi majd az apró emberkét és rádöbben: minden érte történt. Minden egyes lépés hozzá vezetett. Egyszerre majd minden értelmet nyer. Apró és nagy igazságok tisztulnak ki. Leegyszerűsödik a világ és új irányt kap. És rájön, már réges-régen arrafelé tartott. Megérkezett.

Barbara

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*