Szorongásveszély!

Szorongásveszély!

Azaz 7 kérdés a szorongásról…

Az iskola kapcsán több írást is olvastam, melyben ott a felhívás: szorongásveszély! Elvárások, megfelelések, sürgető idő, feladatok. Még a nagyoknak, sőt a felnőtteknek is kihívás nyolc órán át viselkedni, szabályok közt mozogni. Amikor a szabad játék is időhöz és keretekhez kötött. Amikor még az éhség is csak adott időben csillapítható. Kemény időszak, különösen az elején, amikor mindez még szokatlan. Nehéz, de nem kell feltétlenül „belebetegedni”.
Ismét leültünk Vásárhelyi Kriszta pszichológussal, és ezúttal a szorongásról beszélgettünk. (Az előző beszélgetést itt olvashatod.)

1. BB: Kezdjük azzal, hogy magát a fogalmat, „szorongás” tegyük egyértelművé. Mit jelent pszichológiai értelemben a szó?

VK: A szorongás konkrét tárgy vagy ok nélküli félelemérzetet, egyfajta készenléti állapotot jelent, mintha egy veszélyhelyzet közeledtét éreznénk. Megjelenése hasonlít a félelemhez, de tárgya nem beazonosítható, illetve nem reális. Rengeteg féle szorongás létezik, minőségileg és mennyiségileg is különbözőek, és ezeknek nem mindegyike feltétlenül ártalmas. Biztosan mindenkinek van egy saját fogalma a szorongásról, aligha létezik olyan egészséges ember, aki ne élte volna még át.

2. BB: Mik azok a tipikus tünetek, amikre érdemes felkapnunk a fejünket?

VK: A szorongás rengeteg módon megjelenhet, azaz sokféle tünet, probléma hátterében egyránt előfordulhat. Szülőként arra érdemes figyelni, hogy mely tünetek befolyásolják a gyerekek egészségét (például szorongásból kialakult alvászavarok, ürítési problémák, evészavarok) vagy hátráltatják a szociális készségeit (szeparációs és szocális szorongások), illetve  a teljesítésben mik vetik vissza (például félénkség). Kisiskoláskorban jellemzőbbek az erre az életkorra szabott feladatok megrekedései, a teljesítménybeli problémák és viselkedészavarok.

3. BB: Mikor kell szakemberhez fordulni? Meddig képesek a szülők otthon „kezelni” a szorongó gyermeket?

VK: Az átmeneti, nem túlzottan zavaró tünetek lehetnek a normális fejlődés részei, nem feltétlenül igényelnek külső segítséget. Jó, ha a szülőnek van elképzelése a szorongás okáról, mert akkor a feloldására is lesz ötlete. Ilyenkor a szülő szorongása is fokozhatja a gyereke tüneteit, ezért érdemes egy kicsit magunkra is odafigyelni. Ha tartósan megakadni látjuk a gyerekekeinket, vagy mi nem tudunk megnyugodni, mindenképp érdemes szakemberhez fordulni. Sosem felesleges átbeszélni a helyzetet egy külső szemlélővel.

4. BB: Eddig arról beszélgettünk, hogy szorong az iskolásunk. Most szóljunk a megelőzésről. Mire érdemes odafigyelni, amikor a gyerkőc új élethelyzetbe kerül? Mert ugye nem csak az iskola, hanem költözés, válás, betegség és még sok minden kiváltója lehet a jelenségnek.

VK: Ha a változást – akár előre látható, akár hirtelen jön – a lehető legstabilabb érzelmi háttérrel kísérjük, biztosan segítünk átlendülni. A megszokott rutinok, rituálék, beszélgetések segíthetnek, de némely gyereknek ilyenkor egyszerűen több ölelésre vagy éppen sok mozgásra lesz szüksége. A beszélgetések során segítsünk tükrözni az érzelmeit, mert ha meg tudja nevezni az érzéseit, már tett egy lépést a kiegyensúlyozottság felé. És természetesen a példamutatás is fontos, hiszen ezeken a különféle kríziseken a szülőknek is túl kell jutniuk. A változások pedig változást szülhetnek bárkinek  a viselkedésében, érzelmi életében, és ha ezek nem szélsőségesek, el kell fogadni az új jellemzőket, helyzeteket, még ha szokatlanok is.

5. BB: Amikor a testi-lelki egészségről beszélünk, akkor talán azok összefüggéseire is gondolhatunk. Ha csak a feladatokra koncentrálunk, az talán kevés, de ha egy egész napot, vagy hetet nézünk, akkor könnyebb harmóniát teremteni a gyerekek körül. Mit gondolsz, a sport, a játék ellensúlyozhatja a szorongást, a félelmeket?

VK: A sok-sok szabad játék és a mozgás minden esetben ajánlott. Ugyanakkor nagyon eltérő a gyerekek mozgásigénye, mint ahogy az is, hogy milyen fajta játékokat, sportokat, tevékenységeket szeretnek leginkább. Nehéz általános tanácsot megfogalmazni… van, akinek egy hatalmas focizás tesz jót, ahol kirúghatja a feszültséget, van, akinek egy elmélyült szerepjáték, amely során kibeszélheti magából a nyomasztó gondolatokat, és olyan gyerek is akad, akinek a zene vagy az alkotás oldja leginkább a szorongását.

6. BB: Ha a szülő figyeli, ismeri a gyerekét és sok időt szán beszélgetésekre, ami során figyel, válaszol, azaz valóban jelen van, akkor egyszerre több dolognak is eleget tesz. Egyrészt minőségi időt töltenek együtt, másrészt építik a bizalmas, szoros kapcsolatot, harmadrészt kibeszélteti a csemetéből a feszültségeket. (Negyedrészt olvadozik, mert ahogy egy kisember mesél és véleményt alkot a világról, az valami csodálatos élmény – az anya) Szóval, felnőtt korban nagyon hasznos, de gyerekkorban van érzékeny határa a kibeszéltetésnek?

VK: Ha egy gyerek szívesen beszélget és láthatóan érti is a kérdéseket, akkor nincs ok aggodalomra. Másfelől, nehezen megközelíthető témák esetén a beszélgetés mellett (vagy sokszor helyett) a játék a legjobb kommunikációs eszköz. A szabad játék vagy alkotás során, szimbólumok segítségével a gyerekek sokkal pontosabban tudják kifejezni érzéseiket. Lehet, hogy kevésbé lesz egyértelmű az értelmezés, de ez elvileg semmit sem ront a kifejezés szabadságán.

7. BB: Végezetül, milyen útravalót adnál a szülőknek a szorongás témakörében?

VK: A gyerekek feltétel nélküli elfogadása, szeretete, a beléjük vetett bizalom, érzelmeik megértése és visszatükrözése csodaszer lehet a nehezebb hétköznapokban. Ez persze nem a szabályoktól vagy kihívásoktól mentes életet jelenti, hanem egy stabil, megbízható hátteret, „anyahajót”.  Mindeközben pedig a szülők első feladata a saját szorongásaik ismerete, oldása, mert saját nyugalmukkal, kiegyensúlyozottságukkal segítenek a legtöbbet a körülöttük élőknek.

Köszönöm!

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*