Regényeim

Az írás egy igen izgalmas folyamat. Megszületik egy ötlet, néhány aprócska gondolat. Valójában érzelmek, egy karakter, egy sorspillanat. Ami aztán nem hagy nyugodni… és elkezdődik. Megelevenedik. Azonnal vad jegyzetelésbe kezdek, mondván megvan a sztori, de később azt sem tudom, hová tettem ezt a fontos papírt. Készül még néhány ilyen, pedig a történet igazából bennem és nem a jegyzetben formálódik. Egyre kerekebb, egyre színesebb. Akkor ülök le írni, amikor már nem csak a történetet ismerem, hanem látom, hallom, akár egy filmet. Amikor a szereplőimnek hangja van, a helyszíneknek hangulata és végre én is jelen vagyok.

A LÉGIKISASSZONYOK TRILÓGIA azt követően érett meg bennem, hogy eltöltöttem tizenhárom évet, 6000 órát a levegőben, láttam világot és világpolgárt, szívtam magamba azt a tapasztalatot, amire földi lét során talán kétszer ennyi időre lett volna szükségem. Húsz évesen, ártatlanul, naivan léptem be egy méhkasba, közel 600 stewardess és 200 pilóta közé. Vaknak kellett volna lennem, vagy prűdnek, ha nem tűnt volna fel a légkörnek – sok más mellett – az a sajátos pikantériája, mely – mint mindenhol, ahol sok nő és férfi dolgozik összezárva – fűszeressé varázsolta a kulisszák mögötti, egyébként sem monoton és unalmas munkát.

Nem volt kérdés számomra, hogy mindez megér (legalább) egy regényt. Így született meg a Légikisasszonyok trilógia, azaz a Légikisasszonyok, a Két út között és a Magánutak.

A VAKREPÜLÉS első gondolatát egy éjszaka hozta el. Csendben érkezett, zongoraszóval ébresztett. Szinte észrevétlenül repült el az a néhány hónap, amikor végre leülhettem a laptopomhoz, mert éreztem: készen állok. Réka és Julietta története egy olyan utazásra vitt el, amivel az írás más dimenzióit tapasztalhattam meg. Vitt magával, repített… azt hiszem, valahol egészen máshol jártam.

Azután jött az újabb sztori, ami nem hagyott nyugodni. Amit egyszerűen meg kellett írnom! Amiben a történet valós összefonódások sorára épül, de a helyszínek és a szereplők mind egy szálig a képzeletemben keltek életre. Onnantól viszont folyton duruzsoltak, mígnem leültem, és megírtam a történetüket…
ELSUTTOGOM SZÁZSZOR…

A téma jön, vagy én keresem? Utóbb már nem tudom. De egyszer csak megfogta a kezem és vitt az úton. Végig az életén, az árvaságán, a saját történetén. Wenckheim Krisztina, a kis kontesz kitárta előttem a világát, rajta keresztül az 1800-as évek második felének izgalmas történetét. A LEGGAZDAGABB ÁRVA, Sissi palotahölgyének életregénye két év alatt kelt életre regényem formájában.

Talán a saját múltam izgatott. A Cengellér-hágóról, Székelyföldről érkező anyai őseim története. Vissza akartam menni, meg akartam ismerni, bele akartam látni abba a világba, amiről hosszú évtizedekig beszélni sem lehetett. Össze akartam kötni a múltat a jelennel… PORLIK, MINT A SZIKLA

Az eddig megjelentekhez: jó olvasást kívánok!

Barbara

 Vakrepüles_B1_vegleges

 Vakrepülés