New York, New York…

New York, New York…

A zene, a filmek már kamaszkorom előtt elrepítettek Amerikába, akkor, amikor még nyugati irányba Európán belül sem lehetett elindulni egykönnyen (ha jól emlékszem, három évente egyszer). Vágyódásom a végtelen lehetőségek földjére egyre csak fokozódott, és pontosan tudtam, egyszer eljutok oda én is. Elképzeltem, ahogy megérkezem New Yorkba és messziről meglátom a város jellegzetes, az Empire State Buildinggel, a Chrysler palotával, a Világkereskedelmi Központ ikertornyaival (bőven 2001 előtt járunk) megtűzdelt sziluettjét. Szinte éreztem a borzongást, ami majd végigfut a hátamon.

Útvonaltervet készítettem a kanyonok bejárására a Grand Canyontól a Chaco Canyonig, elképzeltem, ahogy megnézem Los Angelest onnan, ahonnan E.T. is látta, Las Vegasban belépek a szállodába, ahol Elvis is járt, és elmegyek kocogni San Francisco utcáira. Nem gondolkodtam azon, lesz-e rá pénzem, időm, lehetőségem. Tudtam, hogy így lesz.

Azt mondják, az igazi vágyak teljesülnek, különösen, ha sokat fantáziálunk róluk, kivált, ha minél több érzékszerv bevonásával tesszük ezt. Az én fülemben szólt Amerika, láttam magam előtt, éreztem a boldogságot, amit majd akkor érzek, ha egyszer ott leszek. Nem gondolkodtam akkor még a vonzás törvényén, eszembe sem jutott vizualizálni vágyamat a megvalósulás érdekében. Egyszerűen csak álmodoztam. A világ, vagy a sorsom rendező elve aztán mindent elém tolt, hogy az egyes lépések fontosságát észre sem véve lassan megvalósítsam ezt az álmomat.

Stuvi lettem. Ez már sok kaput megnyitott, noha akkor ebbe bele sem gondoltam. Nem azért adtam be a pályázatomat a légitársasághoz, hogy eljussak Elvis Presley országába. Már volt szakszolgálati engedélyem a Boeing 767-es gépre, arra a típusra, ami repült az Egyesült Államokba, de kezdő stuviként csak azért szerezhettem meg a képesítést, ha Európán belül kerülne bevetésre a nagy madár, beosztható legyek rá. Ám a szerencse mellém állt, és alig két év repülés után tartalék szolgálatból kerültem fel a BUD-JFK-BUD járatra. Ez volt egyben az első, kibocsátó járatom is (ahol a kezdő stuvi egy  oktató mellett teljesíti a járatot, akár egy vizsgát), mert szerencsémre éppen be volt osztva a fedélzetre egy oktató, a helyzetet – a légikísérők létszámát – pedig meg kellett oldani.

Elindultam Amerikába! Irány New York! Alig hittem, de időm sem maradt a csodálkozásra. Gyors készülődés, sminkelés közben a fedélzet biztonsági berendezéseinek térképét idéztem magam elé, átfutottam a típus ismereteit és már rohantam is. Bő tíz órával később, már a JFK repülőtérről a Manhattan szívébe tartó crew buszon ültem. Fáradt voltam, de izgatott. A gyomrom egy görcsben, az idegeim pattanásig feszültek. Igen! Hamarosan rálépek az amerikai földre (a repülőtér még nem hozta meg a feelinget).

Aztán… akár a mesében, megpillantottam. Ott volt előttem. Sötétedett már, a fények rajzolták ki a látványt. Robogott a busz, én pedig gyermeki izgalommal, ablakra tapadt tekintettel csodáltam az elém táruló látványt. Az Empire State Buildinggel, a Chrysler palotával, a Világkereskedelmi Központ ikertornyaival megtűzdelt Manhattan sziluettjét. Ahogy megálmodtam kiskamaszként.

Nem húztam az időt holmi zuhanyzással, pihenéssel, bármi mással. Miután kitoporogtam magam a szálloda előtt a Lexington Street forgalmas járdáján egyfajta örömtánc keretében, gyorsan átöltöztem és bevetettem magam a pulzáló város forgatagába.

Életem első íze, amit az Amerikai Egyesült Államokban kóstoltam, autentikus, amerikai hot dog kocsiról árult HotDog volt.

Ma ezt főzöm – hú, ez nagyképű ige ide – szóval, ezt készítem a családomnak vacsorára.

hot dog 2

Elkészítés:

Nagy szerencse, hogy itthon is lehet kapni az amerikai hot dog kiflit. Ebből vegyünk néhányat.
Szemben a magyar hot doggal, az amerikaiak nem fúrják át, hanem mint egy könyvet, szétnyitják. Ebbe kerülnek a virslin kívül a különböző alapanyagok.

Kedvencem az uborkás:

Karikákra vágott hagymát pirítok olajon. Sóval, barnacukorral ízesítem és barnára pirítom. Pici vizet teszek hozzá és elforralom róla. Lehúzom a tűzről. Apró kockákra vágok néhány csemege uborkát (hagymával fele-fele arányban legyen) és hozzákeverem. A virslit beleteszem a kiflibe, sütőben addig sütöm, amíg kissé megpirul. Még forrón ráteszem az uborkás hagymát és frissen eszem.

Hagymás- paprikás:

A hagymakarikákat olajon dinsztelni kezdem, amikor félkész, apróra vágott piros színű paprikát teszek hozzá. Sózom. Mielőtt teljesen kész, kevés ecetet locsolok rá. A sütőben megpirult virslis kiflibe halmozom.

 hot dog 3

Babos:

Lilahagymát dinsztelek kevés sóval. Félkész állapotában hozzákeverek egy konzerv babot, amit előtte lecsöpögtetek, majd rádobok még jó sok petrezselymet. Összekeverem, hevítem még egy kicsit. Miután megtöltöttem vele a hot dogot, majonézzel kínálom.

 Jó étvágyat kívánok!

Barbara

Egy hozzászólás a “New York, New York…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*