Merre tovább?

Merre tovább?

Ti szoktatok befelé figyelni? Amikor nem teszel mást, csak leülsz és visszatekintesz. Bolyongsz a múlt emlékei közt, ott, amerre spontán visznek a gondolataid. Aztán megnézed, mivé lettek. Hol vagy most?  Mígnem, akár egy marék homokot elhinted a jövő felé, amit láttál. Hadd szálljon, szárnyaljon. Vajon hová repít? Mivé lesz? Ekkor újra jöhetnek képek, érzések, hangulatok. Na, ez az igazán izgalmas…

Réka, a Vakrepülés egyik főszereplője nem jártas az effajta „utazásban”. Szakember segítségét kérte és az élete új fordulatot vett.

“Múlt, jelen, jövő. Mi a fontos? Miben rejlik fontos üzenet?

Annyi minden megváltozott. Elengedte, ami mindig is fontos volt, talán a legfontosabb, és kutatni kezdett a múltban, ami nem is az övé igazából. Irányítani kezdte az életét, csak éppen nem jött rá, merre tart. Elveszett a távoli cél, viszont kivirult a jelen. De hogy hozzon így döntéseket? Hogy bízhat meg az érzéseiben, ha nincs meg az irány? Mi alapján? Mi felé?

Réka becsukta a szemét. Hagyta, hogy ráhangolódjon a kérdésre. Engedte, hogy a gondolatai szabadon szárnyalhassanak, hogy a tudata beengedje, amire szüksége van. Képzeletben jobbra fordult, a jövő felé, majd balra, a múlt irányába.

Az ellazult és az éber állapot között billegett. Tapasztalatlansága ki-kizökkentette, aztán eszébe jutottak Józsi szavai:

Nem tudod rosszul csinálni. Figyeld magad, hagyj rá időt! Ne kapkodj!”

Réka ismét a múlt felé fordult. Vett egy mély lélegzetet, és érezni akarta korábbi önmagát.Először a testére hatott az érzés. Mintha húznák, szorítanák. A szíve hevesen vert, ahogy a repülésre gondolt, azonban a jó érzés alig tartott egy pillanatig, máris húzták, valami láthatatlan erő fogta.

Elfordult a jövő felé, és várt. Már azt hitte, nem történik semmi, amikor egyszeriben mosolyogni kezdett. Képeket várt, valami üzenetet, de azonkívül, hogy remekül érezte magát, nem történt semmi. Semmi.

Másnap este Zsófinál zárta a napot. Minden eredmény nélkül.

– Megrekedtem – bólintott panaszosan.

– Én pedig azt gondolom, hogy egyáltalán nem. Könnyebben elindulhatsz, ha megérted végre, miről van szó – mondta Zsófi higgadtan a vele szemben ülő, elkeseredetten a nadrágja varrását kaparászó lánynak.” – részlet: Vakrepülés

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*