Emlékízek
Hogy mik is azok az emlékízek? Íz emlékek. Sejtések a nyelv hegyén, amik egy-egy hangulatra, illatra bukkannak fel a múltból.
Veletek is megtörtént már, hogy felfedeztetek a polcon egy kekszet, italt, pláne „nosztalgia” fantázianévre hallgató terméket, például felvágottat, de amikor belekóstoltatok, csalódtatok?
Mi változtunk, vagy az íz? Elfelejtettük, vagy egyszerűen szertefoszlott a nyelvünkön a rengeteg zamat között, amik azóta és folyamatosan bombázzák érzékszervünket?
Anélkül, hogy elméleteket gyártanék, valamit meg kell állapítanom: a házi ízek emlékében nem lehet csalódni.
Ezúttal – a Vakrepülés előtti ráérősebb időszakom íztúrái nyomán – ismét utazásra invitállak benneteket, de most nem a világot szelem át, csak időben lépek vissza.
A reszelős túrosig, mintegy harminc évet!
Ez volt az egyik kedvenc sütim. Gyönyörű, lágy és rengeteg túró van benne, amitől édes, mégis üde és friss. Szétomlik az ember szájában. Az apró tésztarögök és a szaftos túró vicces játékot űz, ha hagyjuk: darabjaira hullik és a kakaótól kesernyés reszelék rágásra késztet, a puha túró nyelésre. Végül együtt érnek célba és ez kéjesen finom.
Jelen esetben a lényeg persze nem itt van a történetben. Ezt a sütit csak az Anyukám tudja olyan finomra sütni, ahogy arra 20-30 év távlatából emlékszem. Ehhez nem is fér kétség. De a minap kinyitottam a hűtőt és kikukkantott belőle egy kiló túró. Csuszának szántam, meg körözöttnek, de mindkettő elmaradt. Vettem egy nagy levegőt, elővettem a receptet és nekifogtam.
A lányom nem evett a Mama reszelőséből (még, de ami késik, nem múlik), de erre talán ő is úgy fog emlékezni, mint az ő anyukája egyik konyhai remekművére… a nosztalgia nyomán.
A receptet elárulom, hisz nem valami családi titok!
Tészta: 40 dkg finomliszt, 25 dkg Rama, 15 dkg porcukor, 1 tojás sárgája, fél csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, 3 evőkanál kakaó
Összegyúrom és két bucira osztva hűtőbe teszem, hogy megkeményedjen.
Töltelék: 1 kg túró, 25 dkg porcukor, 3 tojás sárgája, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj
Alaposan kikeverem, majd felverem a négy tojás elválasztott fehérjéjét és ezt is lágyan hozzáadom.
Kivajazom a tepsit, és reszelő durva fokán lereszelem az egyik cipót. Egyenletesen és lazán elosztom, majd rákenem a túrót és a másik bucit is átdolgozom a reszelőn. Forró sütőbe teszem, majd 10 perc után csökkentem a hőt és még körülbelül 20 percre van szükség a végeredményig. Amíg nem hűlt ki, szeletelhetetlen, utána viszont…
EGÉSZSÉGETEKRE!
Barbara
Kedves Barbara!
Bizony így van! A régi ízekben nem lehet csalódni, főleg azokban nem melyek szeretetből készültek…emlékszem egy egész nyáron át csak a házi kolbászunkat ettem finom fehér kenyérrel, paradicsommal-megsózva a tetején. Vagy az utánozhatatlan zamat keksz, melyről mindig lenyaltuk a csokis oldalát, a kertből leszedett utolsó uborkákból készült saláták és sorolhatnám…összefut a nyál a szájban.
Köszönöm a receptet én is ettem régen, de pont azon gondolkodtam, hogy mit készítsek a hűtőben lévő édesanyám által készített túróból. Megvan!
Lassan olvaslak, mint ahogy a jó ételt és bort is ízlelni érdemes…tetszik.
Hajnal