Yearly Archives: 2014

Karácsony az oviban

Karácsony az oviban

Karácsonyfa, mézeskalács, körtánc és kicsi Jézus. Közös ének, közös játék, közös ebéd. Könnyek. Karácsony az oviban. De hiszen most voltam ovis magam is! Megismerem az ízeit, még emlékszem… Törnek fel az emlékek. Aztán valaki megrángatja a szoknyámat: “Anya”. Oh, persze, …

Tovább olvasom →

Titkok

Titkok

A zseblámpa fénye sejtelmesen járta körbe a ráncokat. Bebújt minden zugba, majd izgatottan kidugta sugarát, hogy körbenézzen: mi olyan izgalmas?
– Anya, mesélj még valamit – suttogta a lányom izgatottan. Törökülésben, türelmetlenül várta, mit mondok még, újonnan épített bunkerünkben a …

Tovább olvasom →

Barcelona

Barcelona

Ma Barcelonába repülök, holnap Londonba. A héten még lesz egy Párizsom és kétszer Amszterdamba is megyek…

A repülőterek pedig nem túl izgalmasak. Ugyanis szó sincs városnézésről. Még a fedélzet elhagyásáról se. Negyvenöt perc. Ennyit áll a repülő a betonon. Ennyi …

Tovább olvasom →

Voltam királylány….

Voltam királylány….

A virágzó cseresznyefa alatt sétáltam. Fújt a szél. Fátyolként hullottak rám a szirmok. A puha fű az álmok földjére terített varázsszőnyegként ringatta lépteimet. Minden egyes szirom feljebb emelt a saját, képzeletbeli mennyországom felé, ahol királylányok, hercegek keringőznek…
– Nagy esküvőnk …

Tovább olvasom →

Elvarázsolt birodalom

Elvarázsolt birodalom

Emlékszem, kislányként mennyire szerettem hazaérni. Különösen este, amikor a fények is vártak. Nem is az számított, mennyi időt voltam távol, vagy milyen messze. A hazaérkezés pillanatai maradtak meg. Ahogy felkapcsolódnak a lámpák, elém jönnek az illatok. Ismerősként fogad egy-egy elől …

Tovább olvasom →

Bangkok

Bangkok

Először az orrom hegyét érte el. Aztán torkon ragadott, kiült a halántékomra, majd teljesen magával rántott. Valahogy így éltem meg a pillanatot, amikor Bangkokban először léptem ki a légkondicionált repülőtérről a szabad levegőre. Átjárt a szag, amit mégis inkább illatnak …

Tovább olvasom →

Befelé…

Befelé…

Egyedüllétemben jól vagyok. De soha nem magányosan. Ha magányos maradok, szenvedek.

Ha egyedül vagyok, felszabadulnak a gondolataim. Boldogok, mert csak rájuk figyelek. Beszél hozzám a testem, rángatja a kabátujjamat a lelkem. Engem akarnak, végre. Becsukom a szemem és velük vagyok. …

Tovább olvasom →